Zsámbéki Színházi Bázis
A romtemplomtól a bázisig
Norvég Civil Alap

2013. augusztus 30.
Mesét szövünk

Az Utcaszak színház (hivatalos nevén Utcaszínházi Alkotóközösség) maszkos, interaktív mese előadása kapcsán Simon Balázs rendezővel beszélgettünk.

Kinek ajánlanád a Hajótörés című előadást?

Elsősorban három év fölötti gyerekeknek és a szüleiknek. Nem tartozik kifejezetten a kamaszoknak szánt előadásaink közé, de nekik is izgalmas lehet az interaktivitása miatt, mert mesét szövünk benne és az mindenkinek érdekes.
Három rövid jelenetet mutatunk be, amit a tetőponton abbahagyunk, megkérjük a gyerekeket, hogy adjanak azoknak címeket, aztán megszavaztatjuk a közönséget, hogy melyik a legjobb cím és felkérjük őket, hogy adjanak ötleteket a mese befejezésére is. Míg a zenészünk elénekel egy dalt, addig előkészülünk, vagyis az ötlethalmazból összekovácsolunk egy improvizációt és előadjuk a befejezéseket.


Miről szólnak a rövid jelenetek?
Az első a királyfi felnőtté válásáról, a választásokról, például házasság és kalandozás között.
A második egy veszély jelenet, amelyben a királyfi egy szörnyeteggel küzd.
A harmadik jelenetben pedig van egy trónbitorló, akit az anyukája menedzsel.

Hajótörés címet mi magyarázza?
Az, hogy olyan pillanatokban állítjuk le a jeleneteket, amikor a szimbolikus hajó veszélyben van.

Ezt is a jellegzetes maszkjaitokkal játsszátok?
Igen, mert a maszk a leggyorsabb karakterformálási módszer, rögtön olvashatóvá válik általa, hogy ki az, aki belép a színpadra. Olyan helyszíneken, ahol nincsen színházi keret, ott rögtön megteremti a színház tekintélyét és erős archetípusokat ébreszt fel az emberben, a félelem a ragaszkodás és a kíváncsiság jelenik meg általa. A gyerekek számára pedig egyből színházat jelent. Hiszen az alakoskodó gyerekjáték alakoskodó szabályait használjuk mi is.

Mikor jött létre az Utcaszak színház és mi a fő tevékenysége?
Hat éve létezik és azzal a céllal jött létre, hogy a színházat olyan helyzetekre, életközösségekre adaptálja, ahol jelen pillanatban az egy teljesen irreleváns dolog. Nem csak előadással szeretné elérni a célját, hanem minden mással is, amit a színház tud, legyen az amatőr csoportok generálása, fenntartása, foglalkozások, gyerektáborok, pedagógusképzés, elhivatott helyi vezetők előadó művészeti képzése, amivel a társadalmi problémákra választ lehet adni. Szeretnénk összehozni az embereket, de úgy, hogy aztán az összehozott csoportokat sok mindenre lehessen még használni a civil életben, az önkormányzatiságban etc.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen összekovácsoló folyamatot?
Az előadással kezdődik minden, elmegyünk valahova és a magunk tiszta eszközeivel játsszunk, lekötjük a fiatalok figyelmét, miközben a felnőttekkel is folyik egyféle diskurzus. A gyerekeket együttműködésre hívjuk, aztán táborba invitáljuk és amikor hazamennek, megkérjük őket, hogy csináljanak a saját környezetükben hasonló dolgokat. Mindannyian megérzik azt a szabadságot, amit ez az előadó művészetre fókuszáló létforma ad.
Így együtt dolgozunk egész falvakkal, csoportokkal, közösen pályázunk. Ez lett az Utcaszak.
Másrészt pszicho-dinamikus, illetve improvizációs tréningeket tartunk előadó művészettel foglalkozó fiataloknak, másrészt olyan felnőtteknek, akiket érdekel a szociális színházi munka.


Kik a Hajótörés előadásban részt vevő tagok?
Domonkos Ágnes pszichológus és színész, Lipka Péter a tánc világából érkező kortárs előadóművész, táncterapeuta, gyógypedagógus és a táborok szakmai vezetője. Simó Krisztián, drámapedagógus, magyartanár és színész, valamint Bernáth Atom Tamás zenész, szociálpedagógus.

Rólad mit kell tudni?
Tízedik éve a kőszínház biztonságát odahagyva keresem a színházban az autonóm előadási lehetőségeket. Ilyen volt 2002-ban a Zsámbéki Bázisra való kiköltözés, ami ebben megerősített.
Az ötlet úgy jött, hogy Irénnel (Mátyás Irén) a háborús témára írt (Kovács Kristóf írta) Csontzene helyszínét kerestük és kikönyörögtem, hogy a katonai bázis alsó része helyett nézzük meg a fenti részt is, aztán beleszerettünk a helybe. Irén először megijedt, hogy nem fogja tudni megteremteni a körülményeket, de talán le is térdeltem elé, így belement és onnantól már nem volt kérdés. Aztán itt volt a közösen megpályázott Pulcinella közlegény című előadás is (erről nevezték el a Pulcinella hangár játszóhelyet), amely egy város szélére települő színház és vidámpark ötlete volt.

Most mit jelent neked Bázis?
Kicsit messzebb vagyok, és úgy látom, hogy nem fejlődik eléggé a terület, nem válnak speciális alkotóterekké a helyszínek. Szerintem fontos lenne az, hogy fesztivál legyen itt, sokkal több nézővel, mert a terület alkalmas, de megmaradhatna emellett az inkubátor funkció is, ami az előadásoknak nyújt hátteret.

 

 

Artner Sisso

© 2019. Zsámbéki Színházi Bázis - THEATER Online - theater.hu